Jakupcsek Gabriella könyvei

Az elmúlt időkben tudatosan választok magyar szerzőktől könyvet. Plusz időnként a rádióban is felhívják egy-egy kiadványra a figyelmet, így történt ez ismét.

A legnépszerűbb reggeli rádiós műsor egyik vendégeként Jakupcsek Gabi mutatta be új könyvét, az És Te hogy vagy? Bővebben… – t.  Majd a Facebook dobott fel egy eseményt, könyvbemutató a fent említett könyvről. Több sem kellett, a bemutató előtt beslattyogtam a Corvin plázában lévő boltba, magamhoz vettem az És Te hogy vagy?-t, és leültem a harmadik sorba.

Gabi szakmai életéről nem sok van meg, amíg néztem tévét, műsorvezetőként meg egy-két saját műsorában láttam, de megmondom őszintén, sosem követtem ezeket. Igazából a kisugárzására emlékeztem, hogy erős, tudatos, kitartó, sikeres nő.
A könyvbemutatón elhangzottak csak még jobban felkeltették az érdeklődésemet, így nagyon hamar belevágtam a könyvbe.

Gabi különböző aktuális témákat jár körbe a könyvében, egybeszőve saját és mások történeteivel (sokat mesél a Ridikül című műsoráról, illetve az Egymás szemében hátteréről is).  Olvashatunk többek között a szingliségről, meddőségről, szuperanyukról, Insta-csajokról, példaképekről, megcsalásról. Elég széles a paletta, de sajnos nekem néha olyan érzésem volt, hogy csak megkapargatta a felszínt, pedig olyan jó lett volna még egy fejezet belőle. Vagy egy hosszabb fejezet.
Nagy tanulság számomra a könyvből, hogy mennyire fontos a kommunikáció, hogy mindenről, de tényleg mindenről kérdezzünk, beszéljünk. Én ezzel mindig hadilábon állok, eléggé introvertált személyiség vagyok, bőven van mit tanulni és fejlődni. Ezért (is) szeretem mások történeteit olvasni, hallgatni, tanulni belőle. (bár a legjobban azt szeretem, amikor az élet tanít, az a legjobb érzés) Még mindig hiszem, hogy okkal veszek a kezembe bizonyos könyveket és másokat nem,  vagy okkal teszem vissza a könyvesboltban, hogy majd hetekkel-hónapokkal később mégis hazavigyem. Az aktuális élethelyzetre mindig találok benne egy-egy ütős mondatot, ami pont éppen akkor kell nekem.

Pár nappal ezután (épp a céges karácsonyi vacsora után – meglepően stresszes, szaladós, idegeskedős nap volt) jött értem a férjem, hogy együtt hazamenjünk, és amikor beültem a kocsiba, az ülésen ott volt Jakupcsek Gabi előző könyve, a Megúszhatatlan. Kiderült, hogy a férjem egyik kolléganője vitte be és adta oda a könyvet, mert látta az Instán, hogy olvasom az És Te hogy vagy-t. Annyira meglepődtem és olyan jól esett ez a kis figyelmesség. Ezúton is nagyon köszönöm, megmentette a napomat. 🙂

Fordított sorrendben, de elolvastam az első könyvét is. Itt azokat a megúszhatatlan helyzeteket szedi össze, amelyekkel mindannyian szembesülünk életünk során, illetve arra próbál rájönni, hogyan mesélheti el a világot a kislányának. Valljuk be, ez tényleg nem egyszerű: hogyan magyarázod el egy gyermeknek a meddőséget, a migránsozást, vagy csak hogyan beszélgetsz vele a Pál utcai fiúkról – a mai gyerekek már annyira más a kapcsolata a világgal, a szüleivel, a kortársaival.

Mindkettő nagyon érdekes és tanulságos olvasmány volt, bár a második (És Te hogy vagy) kicsit összeszedettebb volt számomra. Szívesen venném, ha lenne még folytatás, mert szerintem van még Gabinak mondanivalója.

Al Ghaoui Hesna – Félj bátran

Egyik reggel hallottam a rádióban Hesnát beszélni a saját könyvéről. Félj bátran, ez a címe. Majd napokkal később kaptam egy üzenetet, hogy kisorsoltak a Libri oldalán, lehetőséget kaptam elolvasni a könyvet. Kedves Univerzum, vettem a célzást!

Mostanában sokszor küzdök meg a félelemmel. Kiléptem a komfortzónámból, váltottam a munkahelyemen, új helyre, új emberek közé kerültem, teljesen új feladatokkal. Nem könnyíti meg a sztorimat, hogy alkatilag generálom magamnak a jobbnál jobb félelmeket, szorongásokat.
Nagy lendülettel vágtam bele a könyvbe, gondosan jelölve minden fontos tanácsot és hasznos gondolatot, amit útravalóul eltehetek a hétköznapokra.

Hesna háborús terepeken átélt történetei elképesztőek és elgondolkodtatóak, líbiai szabadságharcosoktól kezdve kerekesszékes világjárón át izraeli-palesztin barátságokig mindenről esik szó, majd ezeket ötvözi a megfelelő szakirodalommal, így kapunk mindenre kiterjedő képet a félelemről.

Voltam olyan ügyes, hogy az első fejezetet követően ráléptem a videós oldalra, hogy Hesna szakmai életének utánanézzek és sikerült olyan Bábel epizódokat megnéznem, amikről aztán a könyvben szó esik. Good job 🙂

Mit is tettem el magamnak a könyv sok sok mondanivalója, tanulsága közül?

Félelem nélkül nincs bátorság.

Ahhoz, hogy a mindennapokban boldogulni tudjunk, cinkossá kell tenni a félelem érzését. Oké, de hogy? Lépjünk egy lépést hátrább, vizsgáljuk meg a helyzetet, legyünk tudatosak. Ismerjük be hogy félünk (that’s the big challenge) és merítsünk önbizalmat. Ha kell, álljunk csípőre tett kézzel egy percig, mint Superman a bolygó megmentése előtt. Egyébként ez beválik, kipróbáltam.

A másik nagy tanulság, hogy beszéljünk a félelmekről, érzésekről, a világ történéseiről, a manipulációról, hiszen a kommunikáció az első lépés a saját lelki egészségünk felé.

Hiszek abban, hogy minden ember, barát, sztori, könyv okkal keresztezi az életem. Szeretek rájönni, mit akar tanítani nekem ezek által az élet.

Azt hiszem itt az ideje, hogy bátor legyek.

 

#féljbátran

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen

Még szeptemberben kaptam azt a tippet, hogy ha jót szeretnék olvasni, válasszak Agatha Christie könyvet. Így legutóbb, amikor könyvtárban jártam elhoztam egy regényét: A 10 kicsi néger-t.
Számomra hihetetlen módon még soha nem olvastam Agatha Christie-t. Pedig állandóan szembejött velem, amióta csak könyvtárba járok. De valamiért sosem hoztam haza. Belegondolva, mindig az idősebb generációval társítva jelent meg a fejemben az összes borító, mindig csak az idősebbek kezében láttam AC könyvet, így gondolhattam végig azt, hogy ez nyugdíjasoknak való olvasmány.

Úgy tűnik azonban, hogy a változás szelei fújnak, ezért nagy bátran hazahoztam a regényt és nekiestem. Zseniálisan fantasztikusan jó történet! Nagyon pozitívan csalódtam, sokkal rosszabbra voltam készülve, de tényleg nagyon élveztem a könyvet.

Aztán a napokban bementünk az egyik könyvesboltba, és megláttam milyen szép új kiadásai vannak most az AC regényeknek. Főleg a Gyilkosság az Orient expresszen-nek tetszik kifejezetten az új kiadása (szép, filmes külsőt kapott). Szóval nem is volt kérdés, jött haza.

A sztori nagy vonalakban mindenféle spoilermentesen:

Gyilkosság történik az Orient expressen, ahol felkérik Hercule Poirot nyomozó urat, aki szintén a vonattal utazik, hogy derítse fel a rejtélyt és a gyilkos kilétét. Az utasokat kihallgatja, a vallomásokból próbálja összerakni az egyébként rendkívül furcsa gyilkosság körülményeit. A meggyilkolt férfi egyébként megúszott egy gyermekrablási és -gyilkossági ügyet. Szép sorban derülnek ki a részletek az utasoktól, egy-egy elejtett szóból. Aztán jön a nagy csattanó és derül ki hogy igazából mi is történt.

Nagyon nehéz bármit is írni a történetről anélkül, hogy utalnék a végkifejletre, szóval inkább arra buzdítok mindenkit, hogy olvassa el, mert nagyon izgalmas!

Kálmán Gábor: A temetés

Milyen vidám cím egy könyvnek, ugye? Miért is hoztam el a könyvtárból?

Mostanában ráutaztam a kortárs magyar szerzők alkotásaira, bármikor könyvesboltban, vagy könyvtárban járok, mindig szkennelem, hogy találok-e valami érdekeset. Ez a sztori sem kezdődött másképpen, épp a könyvtári polcokat vizsgáltam át, amikor ez a cím elkapta a tekintetem. Rögtön ki is kaptam a helyéről és elolvastam a hátlapját:

“Évente alig pár alkalommal köszönt le a hegytetőről Bohdan. Csúszva-mászva érkezett. Bohdannak ugyanis nem voltak végtagjai. Pontosabban: voltak neki, de csak az egyik karja fejlődött ki úgy-ahogy. Egyetlen karjával fákba, kövekbe kapaszkodva-lendülve, csúszva tudott csak közlekedni.  …”

Első reakcióm: *áll leesés*
Próbáltam elképzelni és összehozni ezeket a mondatokat a könyv címével. Mi fog ebből kisülni?

A belső borító szerint ez a könyv csonka családregény.  Ha már így szépen blogot is írok, utánanéztem, mit mond Wiki mi is a családregény definíciója:

“A családregény a regény műfaján belül azoknak a műveknek a pontos műfaji megjelölése, melyeknél a cselekmény középpontjában egy család több generáción átívelő története áll. ”

Ebben a történetben hamar kiderült, hogy az Anderkó család életéről fogunk többet megtudni. A főhősünket ugyan Zsivotzky-nak hívják, de hamar kiderül, hogy ő is Anderkó, ám a családjával (főként apjával) történtek következtében nevet változtatott. Zsivotzky ül a vonaton és utazik. Haza utazik, egy temetésre. Nem derül ki melyik országba tart a három napos vonatúttal, de két határátkelésen átesik, míg a végállomásra ér. A vonatút alatti visszaemlékezésekből, gondolatokból ismerhetjük meg az Anderkó családot. Nagyrészt nagyapai, apai ágon jönnek a sztorik, bár azért anyukáék is említésre kerülnek. Tény, hogy a nagy traumákat a férfiak okozták az Anderkó családban.

Nagyapa, az öreg Anderkó világéletében beteges volt, “életének minden mozzanatáról készült orvosi zárójelentés.” Az apa, a középső Anderkó részeges természetű volt, majd egyik napról a másikra eltűnt. Ennek már 20 éve.
Főhősünk sem csattan ki az egészségtől, szorongásait sörrel, töménnyel és végtelen mennyiségű cigarettával oldja.

A végállomásra érve találkozik eddig nem ismert rokonával, Havrillal, aki egy szanatóriumot próbál üzemeltetni (kevés sikerrel, tűzifa hiányában). Végre megtudjuk, hogy Zsivotzky utazásának célja, hogy részt vegyen apja temetésén, melynek megrendezésére a szanatóriumban kerül sor.

 

Nos, de mi történik Bohdannal? Megmondom őszintén, nekem egy kicsit rosszul esett az elején, hogy csak pár oldalon volt ő említve. Aztán hosszú fejezeteken át semmi, majd a végén került elő ismét. A könyv hátoldala kicsit megtévesztően hatott, azt hittem, ő is egy főbb szereplő lesz a történetben. Hát sajnos nem így lett, de azért nem panaszkodom, így is 3 nap alatt faltam végig a könyvet, nagyon vártam, hogy mi fog történni.

Nagyon érdekes volt arról olvasni, hogy milyen belső feszültségeket és szorongásokat hordozott magában Zsivotzky és ezek hogyan oldódtak fel a temetést követően.

Továbbgondolva ezt a vonalat, vajon az én szorongásaim közül mennyi vezethető vissza és meddig? Nagyszülők? Dédszülők?

Zárásként leírnám a kedvenc mondataimat  a könyvből:

“Tömény, kabátalákúszó hideg fogadta az állomás előtt”

Ezt a kifejezést, “kabátalákúszó hideg” napokig ízlelgettem, olyan nagyon szép és annyira megfogott. Zseniális, nem?

“Végül mindig kiderül, hogy igenis az vagy, ami olyan papírokon szerepel, amiket aláírtak, jóváhagytak, iktattak, lemásoltak, hitelesítettek és két példányban továbbították az illetékeseknek. Nélkülük mozdulni sem tudsz: ott vannak veled a bankban, a munkahelyeden, borban, alvásban, szerelemben, gondolta.”

Háát, végülis, ez így van..